2010. október 17., vasárnap

A családfelállításról általában

A lelki élettel foglalkozó módszerek nagy része úgy vizsgálja az ember viselkedését, érzéseit, hogy kiragadja őt a környezetéből, és az egyénnel, mint különálló lénnyel foglalkozik. Az „Én"-ből indul ki, és ott is marad.


A családfelállítás módszere ezzel szemben úgy tekint az emberre, mint egy nagyobb rendszer részére. Ha valami probléma van, ugyan az egyénből indul ki, de ezután kitágul a figyelem a családtagok és kapcsolataik irányába. Az egész családi rendszert nézi, és ott keresi a probléma gyökerét és megoldását.


Már Szondi Lipót (1893 -1986) Sorsanalízis és önvallomás című művében utal arra a megfigyelésre, hogy családtagjainkkal történt események milyen hatással vannak a mi életünkre, milyen kényszerítő erővel bírnak ezek a minták, amelyek a „családi tudattalanban” megtalálhatók
(Szondi Lipót: Schiksalanalyse. B. Schwabe Co., Basel. 1944. 1. kiadás, )


A családfelállítás gyakorlata is ezt támasztja alá. A problémák nagy része abból adódik, hogy tudattalanul megismételjük nehéz sorsú ősük életét, átvesszük az ő terhét, vagy nem a saját életünket éljük.


Tesszük mindezt szeretetből és lojalitásból, ahogy azt Böszörményi –Nagy Iván (1920 -2007) írja. Megfigyelése szerint a fejlődésünket és a túlélésünket elősegíti a családhoz való lojalitásunk. Ez eltart életünk végéig, és generációkat köt össze. Ez a kötelék örök, és sem idő, sem tér nem szünteti meg.


A családfelállítás a német Methode der Aufstellungsarbeit in Familien, Familienaufstellung, Familien-Stellen kifejezések fordítása.
(Angolul: Family Constellation, Systemic Constellation, Systemic Family Solutions)


Gyakorlatilag annyit jelent, hogy a családfelállítás mintegy lemodellezi a családtagok közötti lelki kapcsolatot. A workshop alkalmával a családtagokat képviselők jelenítik meg, térben felállnak, és elhelyezkedésük illetve mozdulataik, érzéseik árulkodnak egymáshoz való viszonyukról, és megmutatják a családi rendszer sérült részét.
Teszi ezt a „morfogenetikus mező", vagy
„emlékezetmező”segítségével.


Rupert Sheldrake kísérletei során arra a véleményre jutott, hogy valamennyi rendszert az energián és az ismert anyagi tényezőkön kívül láthatatlan szervezőerők is irányítják. Így
összeköttetésben állunk más lényekkel és a környezetünkkel is.