A családfelállítás gyakorlata

A családfelállítás legtöbbször csoportban történik, de esetenként vannak úgynevezett egyéni állítások is.


A csoportban történő a következőképpen zajlik: összegyűlik 10 -15 egymás számára ismeretlen ember. Néhányan azért jönnek, mert szeretnék ezzel a módszerrel megoldani a gondjukat, mások, segítőként vannak jelen.


Körben ülünk a teremben. Akinek problémája van, néhány mondatban elmondja az állításvezetőnek. Pl. „Képtelen vagyok szót érteni a lányommal, állandóan veszekszünk."


Ekkor a vezető kérdez néhány dolgot a családról. Ilyenkor csak a tények számítanak. Majd megkéri azt, aki a problémát hozta, hogy válassza ki a körben ülők közül néhány családtagjának képviselőjét.


A kiválasztott emberek felállnak, akinek a gondján dolgozunk, visszaül, és mintegy kívülről figyeli a körben történteket. A képviselők kis idő múlva különböző érzésekről, érzetekről számolnak be a vezetőnek, ami nem az övék.


A körben történt mozgásoktól függően a vezető újabb képviselőket állíthat be, vagy ültet le,egészen addig, amíg megmutatkozik a rejtett dinamika, az hogy hol borult fel a rend. Ha ez megtörtént, következik az oldás, különböző mondatok és rituálék által, pl. amikor a kliens képviselője meghajol a nehéz sorsú családtag előtt, visszaadja átvett sorsát, elfogadja helyét, sorsát.
Ebben az utolsó részben a kliens maga is beállhat a képbe.

A csoportos állításnak egy különleges módja a „fedett állítás", amikor a vezetőn és a kliensen kívül senki sem tudja, kinek a képviseletében áll. Olyankor használjuk ezt a módot, ha kényes problémáról van szó, és a kliens nem szeretné, ha más is tudomást szerezne róla.


Az egyéni állítás abban különbözik a csoportostól, hogy csak a vezető és a problémát hozó van jelen, és a családtagokat tárgyak, papírlapok, emberfigurák helyettesítik.