Gyakori kérdések

- Nekem elég kínos idegen emberek előtt megnyílni, ráadásul úgy, hogy a családról is beszélni kell-

A módszerre az a jellemző, hogy nem beszéljük ki a részleteket, sőt az a legjobb, ha minél kevesebb az információ. Az is konkrét tényeket tartalmazzon.

A probléma taglalásában sem megyünk bele, két-három mondat elég egyszerre. Pl. „Nem találok régóta megfelelő társat magamnak. A kapcsolataim csak néhány hónapig tartanak.”

Ezután kicsit több szó esik a nehéz sorsú, korán meghalt felmenőkről. De ilyenkor is csak a tények fontosak.

Azt is lehet kérni, hogy a bevezető beszélgetés egyénileg történjen. Ilyenkor úgynevezett "fedett" állítással dolgozunk, amikor a vezetőn és a "témahozón" kívül senki sem tudja, ki kit képvisel.

Ezenkívül lehetőség van az úgynevezett EGYÉNI állításra, amikor kizárólag két személy - a vezető és a témahozó van jelen. Állításvezetőtől függ, hogy vállal-e ilyen terápiát.


- Nem tudom, hogy meg tudom-e jeleníteni teljesen idegen emberek érzéseit.

Az eddigi tapasztalatok szerint 100 emberből 90-ben felmerült ez a bizonytalanság. Ugyancsak a tapasztalat,hogy 100 emberből kb.97 képes visszaadni az érzéseket.


-Igényel-e tőlem valamilyen felkészültséget, hogy egyéni vagy csoportos állításon eredményesen részt vegyek?

Ha a csoportba problémával jön valaki, érdemes kérdezősködni a család élete (pl. nehéz sorsok) felől. Ez megkönnyíti az állítást. De nem kizáró ok, ha valakinek kevés az információja.

Ha valaki érdeklődőként, illetve segítőként vesz részt, akkor nincs szükség semmilyen felkészültségre.


-„…a családállítás mennyi idő alatt hozhat elfogadást elengedést?”

Mindannyiunkban létezik egy belső kép a családunkról, amit magunkban hordozunk. Emlékszünk minden bántásra, feszültségre, vitára, veszekedésre.

A családállítás során kimondásra kerülnek a családtagok közötti feszültségek, és emiatt oldódnak is. A befejező képben felbukkan a mélyben rejtőzött szeretet úgy, ahogy a kliens a valóságban talán meg sem tapasztalta. Emiatt az ellentmondás miatt előfordulhat, hogy eleinte zavarodottságot érez az ember. A régi és az új kép nem egyezik.

Ahhoz, hogy az új kép hatni tudjon, időre van szükség. Eddig a régi kép befolyásolta a viselkedést, most az újnak kell átvenni a helyét. Sok embernek nem könnyű, hogy úgy hagyja hatni a dolgokat, hogy egyszerűen befogadja.

Pedig a legerősebben ekkor tudja kifejteni a hatását. Hogy mennyi idő alatt hozhat elengedést? Amennyi idő alatt a lélek képes magába fogadni az új képet.



- Honnan tudom, hogy amit érzek, az azé akit képviselek, vagy az enyém?

Egyrészt a hozzáértő állításvezető ezt észreveszi, de szólhatsz, hogy cseréljenek le, mert lehet, hogy összekeveredtek az érzések. Akkor is lehet kérni a lecserélést, ha túlzottan érintve van az ember a témában.


- Párban érdemes állításra menni, vagy inkább jobb, ha az ember egyedül megy?

Lényegében mindegy, hogy valaki egyedül megy - e állításra, vagy párban. Ha mindketten csak segítőként vagytok ott, akkor utána érdekes lehet megbeszélni tapasztalatokat.

Ha valamelyikőtök témát visz, akkor viszont a vezető megkérdezi az állítót, hogy a társa bent maradhat-e az állításon. Van, aki nem szereti, ha ismerős ott van, sőt előfordult már, hogy maga az ismerős ment ki az állítás idejére a teremből. 

Ha szülő és gyerek megy együtt, akkor a gyerek nem vehet részt a szülő állításán, de a szülő a gyerekéjén igen, ha ebben mindketten egyetértenek.

Amúgy az ismerős, - főleg ha közeli - nem vehet részt képviselőként az állításban.

- Hogyan válasszak állításvezetőt?

Az interneten, de az ismerősök körében is lehet tájékozódni. Ugyanakkor érdemes felhívni néhány megfelelőnek látszó vezetőt, és személyesen beszélni vele. Előfordulhat, hogy aki a testvérünknek szimpatikus, az nekünk nem. Vagy fordítva. Ahhoz menjünk, akit hitelesnek, és megbízhatónak tartunk.